Németh Lehel táncdalénekes örökzöldjének sorai csenghetnek vissza fülünkben, ha az erdélyi kopasznyakú tyúkra gondolunk. Tollatlan nyaka és részben kopasz mellkasa ugyanis – ha mégoly különleges is – nem teszi túl vonzóvá a fajtát a baromfibarátok körében. Pedig tartásának előnyei sokszorosan meghaladják a kicsiny „szépséghiba” keltette esztétikai hiányérzetet. Az erdélyi kopasznyakú tyúk a jövő háztáji baromfifajtája lehet – ha segítünk neki egy kicsit.
Régi magyar tyúkfajtáinknak két nagyobb csoportja van. Az egyik a magyar tyúkféléké, amelyek a mai Magyarország területén, az itt őshonos parlagi tyúkból alakultak ki, míg a másik az erdélyi kopasznyakú fajtaköré, amelyeknek ősei török közvetítéssel kerültek Kis-Ázsiából Erdélybe, illetve részben szerb és bosnyák területekre.
Az erdélyi kopasznyakú tyúkot önálló fajtaként először a XIX. század végén írták le, ekkor kezdődött meg…