„Az 1863. évi nagy aszály idején csak az erdő volt az, mely ez által útját állta annak, hogy a lábas jószág éhségtől el ne hulljék ott, hol erdő létezett, míg e fátlan vidékeknek kéztördelve kellett látniok, mint pusztul rakásra.” Az idézet Földes János: A Legelő-Erdők című 1895-ös művéből való. Abban az évben az első kaszálás rosszul sikerült, de élelmet kellett adni a jószágoknak.
A „Legelő-erdő gazdaság alatt oly gazdálkodási módot értünk, melynek czélja nem annyira az értékes fanevelés, hanem a legeltetés s a fák által azt akarjuk elérni, hogy a legelő termőképessége fennmaradjon.”
Mindemellett a szerző említést tesz a jól beállt, idősebb ültetvényekben történő legeltetésről….
